Part 3 - New friend

Sziasztok! :) Meg is hoztam a harmadik részt. Hát, lenne mit mondanom róla. Először is: Van egy új szereplőnk, de a történetből kiderül. Mindenki eldöntheti, hogy kinek szimpatikus a karakter, kinek nem. Olvassátok el, és megismeritek. Egyébként ebben a részben még nincs One Direction, de a következőbe már szeretném berakni őket. :) Végülis jelentős szereplők lesznek benne, ahogyan az újdonsült személy is. :) Viszont szeretném ha írnátok kommenteket, hogy megbizonyosodjak arról, hogy olvassátok a történetet! Köszönöm előre is, fontos lenne! :) Nem is húzom tovább az időt, remélem tetszeni fog! ;)
Jó olvasást! xx

Viszonylag kellemesen telt a reggelem annak ellenére, hogy elég korán keltem. Hét óra lehetett, amikor végre teljes egészében sikerült elhagynom a szobámat. Mire úgy igazából készen lettem mindennel, rájöttem, hogy késésben vagyok. A reptérre pedig nem árt kiérni időben, főleg ha nem akarom, hogy a repülő nélkülem induljon el. Bridget már ott toporgott az előszobában.
-Készen vagy már? - idegeskedett, és le sem vette a szemét a karórájáról.
-Igen...-botladoztam le a lépcsőn a négy bőröndömmel -Indulhatunk!
20 perc sem kellett ahhoz, hogy kiérjünk. Itt jött a számomra legnehezebb rész; a búcsúzkodás. A szüleim szorosan magukhoz öleltek.
-Vigyázz magadra...-súgta a fülembe anya.
-Ígérem, vigyázok magamra. - hagyta el a számat a halk mondat.
Egy könnycsepp lassan végig gördült az arcomon, majd a lilás árnyalatű felsőmön végezve 'meghalt'. Itt az idő. Mennem kellett. Utoljára néztem vissza, majd eltűntem a távolban.
-Rendben vagy? - kérdezte a már kevésbé érzékeny Bridget.
-Persze. - nyugtattam meg egy bíztató mosollyal.
Óvatos léptekkel szálltam fel a hamarosan induló repülőre, majd helyet foglaltunk egy kétszemélyes ülésen. A mellettem ülő barátnőm azonnal elővett egy magazint, s heves lapozgatásba kezdett.
-Egyáltalán végig szoktad olvasni? - érdeklődtem, mert 10 másodperces időközönként minden oldalt átlapozta.
-Dehogyis...Csak azt, ami érdekel. - mosolygott, mintha teljesen természetes lenne.
Kissé furcsálltam, de nem mondtam semmit csak vállat vontam. Két óra múlva már az óceán felett jártunk. Gyönyörű látvány volt. Sohasem ültem még repülőn. Az ablakon keresztül csodáltam a kilátást.
-Szép, igaz? - szólalt meg egy előttem ülő idegen hang.
-Az nem kifejezés. - mosolyogtam.
-Hogy hívnak? - fordult hátra hozzám az illető, és a szemeimbe nézett.
-Lisbeth Campbell. - mosolyogtam -Téged?
-Jake Roberts. -mutatkozott be.
-Örülök! Te is Londonba tartassz, igaz? - tettem fel a hülye kérdést gondolkodás nélkül.
-Nem...Torontonál kiugrok. - humorizált.
-Jó, tudom, hogy idióta kérdést tettem fel...-ismertem be.
-Na, ne mondd. - pimaszkodott, és gúnyosan mosolygott. -Melyik szállodában szállsz...illetve szálltok meg? - célzott a mellettem alvó Bridgetre.
-Nem szállodában fogunk lakni. A szüleim vettek egy házat.
-Értem. Egyébként miért jöttök Londonba? - érdeklődött.
-Ennyire kíváncsi vagy? - vigyorogtam -Egyébként egy helyi modelliskola miatt.
-Ez mondjuk nem véletlen...-hangzottak a kedves szavak.
A hátralévő időt végigbeszélgettem Jake-kel, a szőke barátnőm pedig teljesen nyugodtan végigaludta az utat.

~

-Bridget...Ébresztő. - ráztam meg óvatosan.
-Máris megérkeztünk? Hány óra van? - törölgette álmosan a szemeit.
-Igen. Délután öt óra. Gyere, menjünk a csomagjainkért.
-Rendben. - nyújtózott egy óriásit, majd megindultunk, hogy átvegyük a bőröndjeinket.
Hamarosan ki is értünk a repülőtérről, és megpróbáltunk taxit fogni.
-Tudod a házszámot? - érdeklődött Bridget.
-Igen. - mutattam felé egy kis cetlit, amelyen rajta volt minden fontos információ.
Már 10 perce a járdán álltunk, és kezdtük magunkat furcsán érezni.
-Hogy fogunk a házunkhoz jutni? - idegeskedtem, amikor egyszercsak egy hatalmas fekete autó állt meg előttünk.
-Elvigyelek Titeket? - érdeklődött a volán mögül újdonsült barátom Jake.
-Megköszönnénk! - mondtam, és éreztem magamon Bridget érdeklődő pillantását.
Nem értette, hogy miért ülök be egy "idegen" kocsijába.
-Majd elmagyarázom...-suttogtam, miközben bepakoltuk a bőröndjeinket a csomagtartóba.
Megmutattam Jake-nek a házszámot, ő pedig egyenesen odavitt minket.
-Köszi. - mondtam mosolyogva.
-Semmiség. Sziasztok! - köszönt el, és miután kivettük a csomagtartóból a dolgainkat sietősen elhajtott.
Elővettem a zsebemből a lakáskulcsot, és izgatottan helyeztem be a zárba. Megmondom őszintén, hogy kisebb házra számítottam. Egy óriási kert, és két emelet. Anyuék nem normálisak...Persze jó értelemben. Bevonszoltuk a csomagjainkat a bejárati ajtón.
-A szüleid komolyan vettek egy ekkora házat? - kérdezte csodálkozva Bridget.
-Igen, de még én sem fogtam fel teljesen. Szerintem kezdjünk el pakolni. - ajánlottam fel.
-Rendben. - bólintott a még mindig elámult barátnőm.
Elkezdtünk berendezkedni. Hát, nem mondom, hogy hamar készen lettünk...

~

Bridget teljesen kikészülve "dobta le" magát a hosszú nap után a kanapéra.
-Teljesen kész vagyok... -sóhajtott.
-Nekem mondod? - tettem fel a költői kérdést. -Gyönyörű ez a ház. Láttad a medencét hátul?
-A micsodát? - kérdezett vissza, de még a választ sem várta meg.
Hirtelen megtelt energiával, felállt és a hátsókert felé vette az irányt. Én csak mosolyogva ültem a kanapén, és vártam, hogy vajon mikor tér vissza az izgatott barátnőm. Nem is kellett hozzá sok idő.
-Ezt nem hiszem el. A szüleid kitettek magukért! - mondta, és láttam rajta, hogy teljesen boldog volt. -Egyébként...Mesélhetnél egy kicsit.
-Pontosan mire gondolsz? - érdeklődtem.
-Tudod te azt jól...-mosolygott gúnyosan.
-Ha Jakere gondolsz, akkor nincs mit mondanom. Amíg te kényelmesen aludtál, találtam magamnak egy beszélgetőtársat. Ez minden.
-Értem. Már megnyugodtam.
-Miért is? - kérdeztem.
-Nem túlzottan szimpatikus. - mondta őszintén.
-Nem értem mi bajod vele. Rendes srác.
-Szóval tetszik? - pimaszkodott.
-Ezt nem mondtam. - próbáltam leszállni a témáról.
-Nem mondtad, de enyhe célzást tettél.
-Nem tettem semmiféle célzást...Alig ismerem.
-Rendben-rendben. De én nem szoktam olyanokkal beszélgetni akiket alig ismerek.
-Hagyjuk már...Csak beszélgettünk. - védekeztem.
-Jó, értem. Zárjuk le. Nincs kedvem olyanokról beszélgetni, akiket "alig ismerek". - mutatta gúnyosan az idézőjelet. -Megyek is aludni. Jó éjszakát.
-Neked is...-suttogtam úgy, hogy még meghallja.
Bridget néha annyira érzéketlen tud lenni. Nem értem miért fújja fel az ilyen témákat. Inkább ráhagytam, és megindultam a fürdőszoba felé. Éppen a zuhanyzóból jöttem ki, amikor megcsörrent a vezetékes telefon.
-Igen? - szóltam bele, és eléggé furcsálltam, hogy miért hív bárki is ilyen későn.
-Szia. Jake vagyok. - mutatkozott be, és elmondhatatlanul meglepődtem.
-Szia. Honnan tudod a számomat?
-Rajta volt a papíron amit adtál. - mondta, és ekkor minden világos lett.
Arról a kis cetliről beszélt, amit odaadtam neki, hogy tudja a házszámot.
-Értem. Mit is szeretnél? - kérdeztem.
-Csak meg szeretném kérdezni, hogy nincs -e kedved eljönni holnap valahova?
-Rendben. - bólintottam rá ismét gondolkodás nélkül.
-Akkor megbeszéltük. Szia! - köszönt el, és letette a telefont.
Amikor megszakadt közöttünk a vonal akkor jöttem rá, hogy mit is mondtam neki. Fáj, de igen...Bridgetnek igaza volt.