Part 4 - Old wounds

Sziasztok! Hát, itt is van a 4. rész! ;) Ebbe már beletettem az egyik One Direction-ös fiút. :) Mellesleg ebben a részben ki fog derülni egy pár dolog Bridgetről és a múltjáról. Elég jelentős, hiszen kapcsolódik az egyik szereplőhöz is. Örülök, hogy sokatoknak tetszik a történet, mert így tényleg van értelme folytatni. :) Nem is húznám tovább az időtöket, remélem, hogy ez a rész is elnyeri majd a tetszéseteket és tovább olvassátok a történetet! :)
Jó olvasást! :) xx

Komótosan keltem ki az ágyból. Még rendesen el voltam fáradva a tegnapi hosszú pakolás után. Lassú léptekkel indultam meg a fürdőszoba felé. Lezuhanyoztam, megmostam a fogam, megfésülködtem és leheletnyi sminket varázsoltam az arcomra. Felvettem egy egyszerű, hétköznapi szerelést. Farmer rövidnadrág, babarózsaszín top és egy hasonló színű tornacipő.
-Jó reggelt. Hova készülsz? - nézett végig rajtam az étkezőasztalnál ülő Bridget.
-Neked is...Csak találkozom valakivel. - nem mondtam ki a nevét, mert tudtam, hogy nem fog neki tetszeni.
-Jakekel, igaz? - tette fel a kérdést, és közben a földet fürkészte.
Nem válaszoltam, csak kimentem az ajtón. Éreztem, hogy Bridget utánam nézett, de nem viszonoztam. Biztos voltam benne, hogy tudja a válaszomat. Egy dolog még mindig teljesen érthetetlen volt számomra. Miért? Miért nem kedveli Jake-t?
Hamarosan odaértem a közeli parkba. Már távolról észrevettem őt. Barna haj, fehér tornacipő, fehér felső és egy szürke csőfarmer. A telefonján "ügyeskedett" valamit, de nem kellett sok idő, hogy abbahagyja a tevékenységét. Észrevett, és integetni kezdett. Bátortalanul visszaintettem, és megindultam felé.
-Szia. - húztam halvány mosolyra a számat, és helyet foglaltam mellette.
-Szia. - vigyorgott -Hova szeretnél menni?
-Nekem teljesen mindegy. Rádhagyom. - nevettem, ő pedig élt a lehetőséggel.
Elmentünk sétálni. Közelebbről is megnéztük a Temzét, és rengeteget beszélgettünk. Nem mondom, hogy rossz társaság, de tényleg van benne valami pimasz...
-Figyelj, nincs kedved még találkozni? - kérdezte.
-Még csak 2 órája vagyunk kint, de te máris a következő találkozást szervezed? - nevettem.
-Miért ne? Szívesen vagyok veled.
-Nekem sincs ellenemre, de alig ismerjük egymást. - ennél a mondatnál kicsit elbizonytalanodott.
-Arra tengernyi időnk van...-mosolygott.
Ekkor megcsörrent a telefonom. Udvariasan elnézést kértem, és arrébb álltam. Bridget hívott.
-Meddig akarsz még enyelegni? - kérdezte ideges hangon.
-Bridget, kicsit túllősz a célon, nem gondolod? Semmit nem ártott neked ez a srác, hiszen nem is ismered...-emeltem fel a hangomat, de úgy, hogy Jake ne hallja meg.
-Gondolod, mi? - csapta le a telefont.
Értetlenül bámultam magam elé, majd a zsebembe mélyesztettem a telefonomat.
-Valami baj van? - kérdezte Jake.
-Semmi...-fordultam felé. -Ne haragudj, de most haza kell mennem a holdkóros barátnőm miatt.
-Rendben. Szia! - ölelt magához.
-Szia...-suttogtam, majd eltávolodtunk egymástól.
Sebesen futottam, és nem figyeltem semmi másra. Ez elég nagy gond volt. Sikeresen nekiütköztem egy járókelőnek. Napszemüveget, és kapucnit viselt amik mögül néhány göndör hajtincs is kilátszott.
-Ne haragudj, elnézést. Nem néztem magam elé. - mondtam a földön ülve.
-Nem esett bajod? - kérdezte, s közben felém nyújtotta a kezét.
-Nem, dehogyis. Köszönöm. - álltam fel. -Ugye neked sincs semmi bajod?
-Ugyan, jól vagyok. - mosolygott. -Hogy hívnak? - kérdezte, s közben levette a fekete napszemüveget. Így már láthattam a teljes arcát, ami elég ismerős volt nekem.
-Lisbeth Campbell. -nyújtottam felé a kezem. -Téged?
-Harry Styles. - mosolygott, és mélyen a szemeimbe nézett.
-Örvendek! Figyelj, ne haragudj, de nekem most mennem kell.
-Rendben. Szia...Lisbeth. - köszönt el, visszavette a szemüveget és eltűnt.
Utoljára utánanéztem, majd továbbindultam. Mire hazaértem leszállt a köd. Sietősen léptem be a bejárati ajtón. Felmentem az emeletre, és bekopogtam Bridget szobájába.
-Gyere! - hangzott a válasz.
-Szia. - mondtam halkan. -Figyelj beszéljük meg a dolgokat...
-Rendben. Ülj le! - mutatott maga mellé, én pedig leültem.
-Figyelj, mi ez az egész dolog Jake-kel? Kérlek magyarázz el mindent, mert nekem ez kicsit homályos. - kértem meg rá, ő pedig belekezdett.
-Minden két évvel ezelőtt kezdődött. Akkor még nem jártál a sulinkba, viszont Jake igen. Osztálytársak voltunk, és hazudnék ha azt mondanám, hogy nem kerültünk közel egymáshoz. Nagyon közel...Ne gondolj rosszra, nem úgy értem. Hanem, csak egyszerűen jártam vele. De máig undorral gondolok vissza azokra a hónapokra. Megcsalt a szemétje, pedig én szerettem. Aztán egy utazás miatt elment az osztályunkból. Rengeteget sírtam miatta, és most jöttem rá, hogy teljesen felesleges volt. De ne haragudj, hogy olyan bunkón viselkedtem veled, csak szerettem volna, ha elkerülöd azt, amit én átéltem. - mesélte el.
-Köszönöm. -öleltem át, és teljesen egyetértettem. -Azt hiszem, hogy ennyit erről a srácról. Egyébként megismert?
-Meg...Én is megismertem őt, de inkább nem szóltunk egymáshoz. Láttam a szemében azt a meglepődöttséget. Azt, amit akkor mutatott, mikor szakítottam vele.
-Barom...Ne törődj vele. Fogalma sincs, hogy milyen értékes lányt vesztett el akkor. - mosolyogtam. -Mellesleg ismerős neked az a név, hogy Harry Styles?
-Igen. Miért kérdezed? - csillant fel a szeme.
-Csak véletlenül belefutottam az utcán. Szó szerint. - nevettem.
-Mintha nem is te lennél! - humorizált Bridget.
A hátralévő időt végig beszélgettük, majd lementünk az étkezőbe enni.
-Figyelj, nem láttad a telefonomat? - kérdeztem.
-Nem. Nyilván nálad van a mobilod...-mondta, és közben jóízűen evett.
-Francba...Amikor elestem, kieshetett a zsebemből. - csaptam a homlokomra. -Megyek, megkeresem. - kaptam magamra egy bőrdzsekit, és elindultam vissza, arra a helyre, ahol valószínűleg hagyhattam a készüléket.

~

Óriási pechem volt. Nem találtam meg a telefonomat. Már vagy fél órája kerestem, össze-vissza járkáltam Londonban, amikor valaki megszólított:
-Lisbeth! - hallatszott a hátam mögül a hang.
-Tessék? - fordultam meg. -Harry?
-Igen, én vagyok az. - mosolygott, de már csak egy napszemüveg volt rajta. -Ezt keresed, igaz? - mutatta fel a fehér Blackberryt.
-Nagyon köszönöm, életmentő vagy! - mosolyogtam, ő pedig átadta a telefont. -Mivel hálálhatom meg?
-Ugyan, semmiség. Bocsi, de most sietek, szóval...Szia. - került ki, és továbbállt.
-Szia! - köszöntem el, ő pedig -már háttal állva- intett nekem.
Már hat óra volt, úgyhogy hazasiettem.
-Hihetetlen ez a nap! - huppantam le fáradtan a kanapéra.
-Mellesleg megtaláltad? - kérdezte Bridget, és egy fagyival a kezében leült mellém.
Én csak némán felmutattam a telefont, ő pedig kivette a kezemből.
-Mit csinálsz vele? - kérdeztem.
-Csak megnézem, hogy nincs e semmi baja. Nyugi már! - mondta.
-Nincs benne Jake száma...Hagyd már! - vettem vissza a telefonomat, és egy apró "hibát" véltem felfedezni benne.
-Mi a baj? - érdeklődött a mellettem ülő szőke barátnőm, aki feleszmélt a lefagyott arcomra...

Szerintetek mi lesz a változás? Kíváncsi vagyok a véleményetekre! ;) Írjátok meg kommentben! x