Part 6 - Secret place

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy tegnap nem tettem fel részt, de nem értem rá. Valószínűleg hosszabb időközönként fogom feltenni a fejezeteket, mert itt a nyár és ilyenkor én sem a gép előtt ülök! :) Viszont a lényeg, hogy itt van a hatodik rész és ahogy ígértem a fiúk is benne vannak. Nem is húzom tovább az időt, remélem tetszeni fog ez a rész is. :)

Jó olvasást! ;) xx

-Későre jár...Mennem kell, ne haragudj. - kértem elnézést, és elindultam hazafelé.
-Várj...-állított meg, én pedig hátranéztem. -Bocsi.
Nem értettem, hogy miért kért bocsánatot. Csak bólintottam, és továbbálltam. Egész London csöndes volt. Az eső is már csak cseppekben hullott...Nemsokára hazaértem. Rezzenéstelenül helyeztem a kulcsomat a zárba. Amikor kinyitottam az ajtót, azt hittem szívrohamot kapok.
-Bridget! Rám hoztad a frászt! - sóhajtottam, miközben a kezem a hevesen dobogó szívemen volt.
-Aj, nyugi. Mégis ki lenne még a házban? - nevetett. -Gyere be, és mondj el mindent! - kacsintott rám, megragadta a csuklómat és egyenesen a nappaliba húzott.
-Fáradt vagyok...-nyavajogtam, és közben unottan ültem a kanapén.
-Ugyanmár! Mindent hallanom kell...Remélem kidobtad azt a bunkó parasztot! - idegeskedett Bridget.
-Hé...Azért velem nem tett semmi rosszat. Egyébként, nem jöttem össze vele. - mondtam, és közben a padlót bámultam.
-Lisbeth...Hibának érzed azt, hogy nemet mondtál neki? Őszintén...-nézett mélyen a szemembe.
Még mindig a földet bámultam, mert nem voltam biztos az érzéseimben. Pár másodperces kihagyás után felnéztem, egyenesen a barátnőm szemeibe.
-Nem. Nem érzem hibának. - válaszoltam, ő pedig fellélegzett és megölelt.
-Rendben...-tolódott el tőlem, és köszönés nélkül felment aludni.
Én még egy gyors zuhany alá vetettem magam, majd ugyanígy tettem.
~
Nyugtalan reggelem volt. A csengő hangjára ébredtem. Kómásan sétáltam le a lépcsőn, amin sikeresen meg is botlottam. Nehezen leértem a lépcső elé, és kinyitottam az ajtót.
-Bridget mit csináltál kint ilyen korán? - érdeklődtem a velem szemben álló barátnőmmel, aki feltehetőleg kizárta magát.
-Csak...Kimentem, hogy vegyek valami ehetőt, de bezártam az ajtót a kulcsot pedig elhagytam. - mesélte el.
-Akkor mi az ami a kabátzsebed legalján csörömpöl? - mutattam az említett ruhadarabra.
-Hupsz...-szedte ki a lakáskulcsot a zsebéből, majd elnevette magát.
Én csak mosolyogva megforgattam a szemem, majd segítettem neki kicsomagolni.
-Minek vettél halat? - nézegettem a konzervet.
-Az nem hal, te butus hanem...-vette ki a kezemből. -Francba már! - idegeskedett.
-Nyugi. Ebből az a tanulság, hogy többet nem te mész bevásárolni! - nevettem, Bridget pedig halvány mosolyra húzta a száját.
Folytattuk a kipakolászást. Ami persze nálam nem tartott igazán sokáig, mert megszólalt a telefonom.
-Jake nem adja fel? - kérdezte a pulton ülő barátnőm, aki éppen egy joghurtot bontott fel magának.
Szó nélkül hagyva felvettem a telefont. Nem Jake volt. Sőt...
-Szia. - köszönt bele már tényleg ismerős hang.
-Szia. - köszöntem vissza. -Nem gondoltam, hogy tényleg felhívsz.
-Nahát, el sem tudom képzelni kinek gondoltál te eddig! - nevetett Harry. -Szóval, csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy van -e kedved eljönni velem és a srácokkal strandra?
-Persze, de van egy feltételem...-kezdtem bele.
-Állok elébe! - éreztem a hangján, hogy mosolyog.
-Csak akkor megyek ha vihetem Bridgetet. Ő a legjobb barátnőm, és nagyon kedves. Tényleg.
-Nekem nincs ellenemre, és szerintem a többieknek sem. Akkor 10-re ott vagyunk értetek. Szia. - köszönt el.
-Szia. - tettem le a telefont.
Visszanéztem a kényelmesen elhelyezkedett barátnőmre, és láttam az arcán az érdeklődést. Megvártam míg rákérdez. Nem kellett sok idő, ő sem habozott, azonnal tudni szerette volna, hogy mi van.
-Na? Nem mondassz semmit? - makacskodott.
-Nem...-húztam fel. -Csak pakolj össze. A lényeg, hogy tízre készen legyél. - vigyorogtam.
-Nem szeretem a meglepetéseket! - duzzogott.
-Engem nem versz át. - kacsintottam, és felsiettem az emeletre.
Mivel nem mondtam Bridgetnek, hogy hová megyünk ezért az ő fürdőruháját, törülközőjét és strandpapucsát is betettem. Mellesleg Londonban igen hirtelen változik az időjárás. Tegnap zuhogó eső, ma nyárias idő. Engem nem zavar, hiszen szeretem a változatosságokat.
Óriási nyaralótáskával siettem le a a földszintre.
-Fürdőruha? - nézett rám furcsán a kanapén ülő Bridget. -Igazán elmondhattad volna, hogy strandolni megyünk...
-Lehet, hogy strandolni megyünk, de nem mindegy kikkel. - kacsintottam, ebben a pillanatban pedig csöngettek. Jó az időzítés.
Odamentem a bejárati ajtóhóz, és Harryvel találtam szemben magam.
-Szia. - mosolyogtam.
-Szia. A srácok kint várnak a kocsiban. Mindenetek megvan? - kérdezte.
-Persze. - válaszoltam. -Gyere, Bridget! - kiáltottam a nappaliban várakozó barátnőmnek.
-Mi va...? - akadt meg a kérdése közepén, és azt hiszem, hogy a pupillája talán a kétszeresére nőtt. -Harry Styles?
-Igen. - nyújtott kezet Harry.
-Bridget Roberts. - vigyorgott, de tudtam, hogy teljesen maga alatt van.
Önmagamban elég jót nevettem szegény barátnőmön. Ezután a kis "jelenet" után beültünk a kocsiba, és összeismerkedtünk a fiúkkal. A kormány mögött egy barnahajú, csíkos fazonú pólót viselő srác ült, Louis. Mellette Liam, a kissé visszahúzódó, de ugyanakkor nagyon kedves természetű fiú. Mellettem Harry és Bridget ült. Mögöttünk Zayn, aki megjegyzem, hogy igazán büszke volt a kinézetére. Meg persze Niall, aki nagyon szereti a hasát, de ezzel együtt nagylelkű is...Megkínált a szendvicséből.
-És megtudhatnánk a hölgyek nevét is? - kérdezte kedvesen Louis.
-Lisbeth Campbell. - mosolyogtam.
-Birdget Roberts. - hangzott a félénk válasz.
-Ugyan már, nem eszünk meg! - nevetett Zayn. -Vagyis...Niall-ben azért ne bízz annyira.
-Haha...Igazán vicces vagy. Tudod, hogy a szépeket nem eszem meg. - mosolygott.
-Akkor értem, hogy miért nem ettél még meg...-humorizált Zayn, mi pedig csak nevettünk.
Hamarosan odaértünk a "nyitott strandhoz". Illetve azt hittem az lesz. Igazából egy gyönyörű forrásnál álltunk meg, amit egy völgy ölelt körül.
-Ez a mi kis helyünk. - mondta Liam.
-Csodálatos! - mosolygott Bridget.
-Ilyen gyönyörűt életemben nem láttam még. - ámuldoztam.
Amikor végetért a gyönyörködés közelebb mentünk.
-Tetszik igaz? - kérdezte Harry.
-Az nem kifejezés. - válaszoltam, és leterítettem egy lepedőt. -Csak ti jártok ide?
-Igen. Ez a mi kis helyünk. - idézte Liam szavait.
Levettem a nyári szerelésemet, és már csak a fürdőruha volt rajtam. A fiúk is átvették a fürdőnadrágjukat. Meg persze Bridget is.
-Jó a víz? - kérdeztem a már úszkáló Zaynt.
-Persze. Pont jó. Nem jössz be? - érdeklődött, én pedig bólintottam és felé siettem.
-Először elég hideg...-jegyeztem meg.
-Majd megszokod. - vigyorgott, és tudtam, hogy valamire készül.
Hirtelen hátulról valaki megfogta a derekam a hideg, vizes kezével és a fülembe súgta:
-Megvagy! - majd eldobott, így teljesen vizes lettem.
-Köszi! - jöttem fel a víz felszínére morcosan, és onnan néztem rá a vicceskedvű Louisra.
-Ugyan. Szeretnéd mégegyszer? - nevetett.
-Nem, köszönöm! Elég volt egyszer is. - mondtam, és kimentem a partra, hogy napozzak egy kicsit.
Lefeküdtem a törülközőre, felvettem a napszemüvegemet és úgy süttettem magam. Öt perc múlva már ott feküdt mellettem a teljesen vizes barátnőm is.
-Te is kaptál? - kuncogtam.
-Nem is keveset. Pontosan hatszor. Számoltam. - nevetett.
-Lányok! - kiáltott nekünk Niall. -Nem vagytok éhesek? - kérdezte, Bridget pedig azonnal felkapta a fejét.
-Van kaja? - rohant meg az ír barátunk felé.
Én csak egy fejrázással jeleztem a "nemleges" válaszomat, és visszafeküdtem napozni.
Körülbelül 2 óra lehetett, amikor Harry-nek megcsörrent a telefonja.
-Harry! - kiáltottam neki, hiszen a vízben volt.
-Tessék? - kérdezett vissza.
-Csörög a telefonod! - szóltam neki, mert nem szerettem volna belenyúlni a cuccaiba.
Nem kellett kétszer szólnom neki, azonnal megindult a mobilja felé, és fel is vette.
Miközben Harry telefonált, észrevettem, hogy Niall és Bridget igazán jól kijönnek egymással.
-Lisbeth. - szólalt meg Harry. -Ne haragudj, de mennünk kell. A menedzserünk hívott, hogy akadt egy kis dolgunk a stúdióban.
-Semmi gond. - mosolyogtam, és elkezdtem összepakolni a dolgaimat.
Fél háromra már a házunk előtt is voltunk.
-Köszönünk mindent! - mondtam a fiúkra nézve.
Elköszöntünk tőlük, és leültünk a nappaliba beszélgetni.
-Mondd csak...Mit gondolsz Niall-ről? - tértem a témára.
-Aranyos, és kedves srác. Sok a közös bennünk. Miért? - kérdezett vissza Bridget.
-Csak mert látom, hogy olyan jól kijöttök és én tényleg örülök ennek. Mármint, hogy boldog vagy. - mosolyogtam, és a barátnőm szemébe nézve hagyták el a számat az őszinte szavak.
-Köszönöm. De ha már itt tartunk...Harry az a bizonyos harmadik személy, aki miatt dobtad Jake-t? - fürkészett Bridget, és felidézte a hallottakat.
-Talán...-húztam halvány mosolyra a számat.
-Rendben. Nem "zaklatlak" tovább. Inkább felmegyek a szobámba, és lepihenek a fárasztó nap után.
-Háromnegyed három lesz. - világosítottam fel.
-Az alvás sosem árt. - vont vállat, és már el is tűnt.
Egyedül maradtam. Elgondolkoztam a mai napon. Azon, hogy mennyire szerencsésnek érezhetem önmagam...Azon, hogy máris szereztem olyan barátokat, akik megbecsülnek és akik nem akárkik... Azon, hogy talán megtalálhatom azt a boldogságot, amit eddig kerestem az életem során...