Part 5 - Rain

Sziasztok! Szerencsére a gépem töltője sikeresen megjavult, így itt is van az új rész. Nem lett valami hosszú, de sok fontos dolog történik benne. :) A fiúk ismételten nincsenek benne, még mindig csak Harry. A következő részbe már szeretném Őket is belefűzni, mert Harry-n kívűl még az egyik srácnak is nagy jelentősége lesz. Persze, mind az ötük fontos szereplő lesz a történetben. Mellesleg, már láthattátok, hogy a bejegyzések alatt van egyfajta 'szavazás' három lehetőséggel: tetszik, elmegy, nem tetszik. Kérlek nyomjatok rá az egyikre a véleményetek szerint! :) Meg persze a kommenteket is örömmel fogadom! ;) Előre is köszönöm! <3 Nem is húzom tovább az időtöket.

Jó olvasást! xx

-Harry...-hagyta el a számat a név.
-Akkor úgy látszik Jake száma nincs benne...De másé igen. - vigyorgott önelégülten Bridget.
Mosolyogva néztem a készülék fénylő képernyőjére. Nem hittem a szememnek. Pedig nem igazán rajongtam a srácokért, persze félreértés ne essék, hiszen nem volt velük semmi bajom.
-Most mit fogsz csinálni? - pislogott nagyokat Bridget.
-Fogalmam sincs...-válaszoltam.
-Hívd fel holnap! - vágta rá azonnal.
-Hát...Nem is tudom. Őszintén szólva nem is ismerem.
-Pontosan ezért kell felhívnod. Hogy megismerd. Elvégre nem véletlenül csücsül a neve a telefonodban.
-Lehet, hogy igazad van. - ismertem be.
-Nem...Nekem biztos, hogy igazam van! - makacskodott -Azt hiszem, hogy most elmegyek aludni. Jó éjszakát!
-Úgy legyen. - mosolyogtam, és elmentem lezuhanyozni a fárasztó nap után.

~

Viszonylag nyugodtan ébredtem fel reggel, mégis aggasztott valami. Az az árván ülő név a telefonom névjegyzékében. Nem értettem, hogy miért adta meg nekem a telefonszámát egy olyan ember, aki számomra idegen, kinek láttán lányok ezre ájul el. Számomra megválaszolhatatlan, és távoli volt ez a kérdés...
-Jó reggelt Lis! - rontott be a szobámba Bridget.
-Valami olyasmi...Hány óra van? - érdeklődtem, és közben a szemeimet törölgettem.
-Fél tíz. - nézett a csuklóján pihenő fehér karórára.
Szó nélkül hagyva kisétáltam a szobámból, és a fürdőszoba felé indultam. Ahogyan tükörbenéztem valahogyan nem voltam megelégedve önmagammal. Szabályosan látszott rajtam az értetlenség, és az az örökös kíváncsiság ami nem hagyott nyugodni. Felöltöztem, fogatmostam, megfésülködtem és lementem a nappaliba.
-Felhívtad már? - érdeklődött Bridget.
-Nem. -foglaltam helyet mellette a kanapén. -De nem is fogom.
-Te teljesen meghülyültél! - intézte hozzám a "kedves" szavakat. -Tudod hány lány lenne most a helyedben? Rajongók milliói esedeznének előtted, csak azért, hogy helyet cserélj velük.
-Bridget...Én nem tartozom azok közé a lányok közé, akik összepisilik magukat Harry Styles, vagy akármelyik másik híresség láttán. - álltam fel mellőle. -Hidd el, hogy lenne okom felhívni, de nem látom értelmét. Nem fogom olyasvalakire vesztegetni az időmet, akit mégcsak nem is ismerek. - meg sem várva a választ, kisétáltam London utcáira, hogy kiszellőztessem a fejemet.
A Temze partján sétálgattam, amikor megeredt az eső. Pocsékul éreztem magam. Senkinek sem kívánom ezt az érzést. Felhúztam a fejemre a pulóverem kapucniját, és úgy folytattam a céltalan utamat. Lehajtott fejjel jártam London utcáit, de valamire felkaptam a fejem. Valaki erőteljesen megfogta a vállamat, és azt hittem, hogy ott esek össze annyira megijedtem.
-Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. - mondta egy ismerős hang.
-Pedig sikerült. - fordultam az ismeretlen személy felé.
-Azt hiszem, hogy mi már láttuk egymást. Lisbeth...-intézett hozzám egy halvány mosolyt.
-Nem tévedsz. Harry...-válaszoltam hasonlóképpen.
-Ugye most nem az a terved, hogy elhagyd a telefonodat? - humorizált.
-Nem. Most az a tervem, hogy valahogyan hazajussak, mert őszintén szólva fogalmam sincs, hogy hol lehetek.
-Hazakísérjelek? - kérdezte tőlem kedves hangnemben.
-Megköszönném...-bólintottam rá.
-Hol is laksz?
-Floral St. 24. - válaszoltam, és közben a földet bámultam.
-Rendben. Annyira nem vagyunk messze. - mosolyodott el, és elővett egy esernyőt majd fölém helyezte.
-El fogsz ázni. - tiltakoztam, de úgy vettem észre, hogy nem igazán érdekli őt, ezért inkább ráhagytam. -Miért törődsz velem ennyit? - csúszott ki a számon.
-Úgy gondolom, hogy útjaink nem véletlenül keresztezték egymást. Nem véletlenül találkoztunk. - válaszolt, és a tekintetét -amelyben a teljes őszinteséget véltem felfedezni- az enyémbe fúrta.
-Értem. Én sem hiszek a véletlenekben, de megmondom őszintén, hogy te még számomra teljes mértékben ismeretlen vagy. Fogalmam sincs, hogy ki is vagy valójában.
-Ez ellen tehetünk... - intézte hozzám a sejtelmes szavakat.
-Ezzel mire célzol? - kérdeztem.
-Szeretném, ha még találkoznánk még.
-Ezt most csak azért mondod, mert találtál egy olyasvalakit aki nem sikítozik és ájul el a közeledben?
-Nem Lisbeth. Annyiban teljesen igazad van, hogy ismeretlenek vagyunk egymás számára, de én mégis úgy érzem, mintha régóta ismernénk egymást. Benned olyasvalakit találtam, aki megnyílik előttem pedig fogalma sincs, hogy ki vagyok valójában.  -idézte a szavaimat. -De szeretném ha tudnád.
-Nekem sincs ellenemre. - húztam halvány mosolyra a számat.
-Akkor megbeszéltük. - zárta le, és megérkeztünk az ismerős utcába. -Örültem, hogy ismét találkoztunk. - mosolygott, és eltűnt a ködbebújt Londonban.
-Úgyszint. - suttogtam, és besiettem a házba.
A villanyok le voltak kapcsolva az alsó szinten. Egyetlenegy villany pislákolt. Bridget szobájából jött a fény. Óvatosan bekopogtam.
-Gyere. - hangzott a válasz. -Merre jártál?
-Sétáltam...- feleltem. -Figyelj, nem szeretném eljátszani ugyanazt, amit a Jake-s ügynél, de ne haragudj. Túl kemény voltam veled, pedig mindvégig igazad volt.
-Nem haragszom rád. - ölelt át. -Mellesleg amíg nem voltál itthon valaki keresett, és közölte, hogy mindenképpen hívd fel.
-Ki?
-Jake...Ha láttad volna az arcát, mikor helyetted én nyitottam ajtót! - nevetett Bridget.
-El tudom képzelni. Megyek, visszahívom. - álltam fel az ágyról egykedvűen.
Becsuktam magam mögött a barátnőm szobájának ajtaját, és a nappali felé vettem az irányt. A vezetékes telefonban visszakerestem Jake számát és tárcsázni kezdtem. Nem kellett sok idő, hamarosan beleszólt az ismerős hang.
-Lisbeth? - hangzott a nevem kérdés formájában.
-Szia Jake. Igen, én vagyok az. Bridget mondta, hogy kerestél. - tértem a lényegre.
-Igen...Figyelj, beszélnünk kell. Kérlek találkozzunk ma este.
-Rendben. -egyeztem bele. -De most leteszem. Szia. - nem vártam meg a választ, hanem azonnal megszakítottam a vonalat.

~

Este fél hat. Már a parkban állva vártam Jake-re, aki hamarosan meg is érkezett. Szorosan magához ölelt, és nem habozott. Azonnal belekezdett a mondanivalójába:
-Lisbeth...Ne haragudj, ha hirtelen ér, de nem tudtam, hogy mikor mondjam el neked. Eddig nem hittem a "szerelem első látásra" kijelentésben, addig a pillanatig, amíg meg nem láttalak Téged. Többet érzek irántad, mint barátság...
-Igen, hidd el, észrevettem. Nem szeretnélek megbántani, de nem kölcsönös az érzés. - mondtam ki teljesen őszintén.
Jake pár másodpercig a földet bámulta, mintha olyan érdekes lenne, majd öt másodperces kihagyás után felnézett.
-Értem. Nem haragszom, csak kérlek egy dologra válaszolj. Harmadik személy van a dologban, vagy valami más?
-Még én sem tudom pontosan...Azt hiszem, hogy egy harmadik személyről lehet szó...